Apám borogass - Unaloműzés mesterfokon
Hjaj, de rég volt már január vége, amikor annyira tele volt a hócipőm mindennel, hogy legszívesebben karóba húztam volna saját magam… (tudom, gyönyörű látvány lehetett volna - öcsém kifejezetten örült volna neki)
No comment… Azóta már fordult egy kicsit a világ, ha nem is 180 fokot…
A legjobb az egészben, hogy itt benn ücsörgök a munkahelyemen, és már egy órája elvégeztem az összes, mára előírt feladatot, pedig fél nyolcra járok be. Már legalább egy hete szenvedek ebben a szindrómában… egész nap ülök, internetezek, töltögetek, nyomtatgatok (persze, a cég számlájára, annyira azért nem fizetnek meg̷ 
Ééés a legjobb: két regényt is megkaptam: az egyik a HP7 magyarul (a fele már kinyomtatva) és egy rég keresett-kutatott-megszerzésre előírt mű: A Katedrális legendája (az egész kinyomtatva, tegnap már ki is olvastam a felét).
Ha már ennyit olvasok, már írnom is kéne.
Csip-csip.
A 9-es mágiája
2007, a kilences szám éve… szentháromság a négyzeten. 
Ahhoz képest, hogy kételyekkel indítottam az évet, eddig minden várakozásomat felülmúlta. Csupa jó történt eddig… (le-ko-po-gom) … a franc vinné el, jól érzem magam a bőrömben.
Noha lehet, hogy ezt nem igazán kellene hirdetnem, hisz manapság nem létezik annál nagyobb tiszteletlenség, minthogy valaki jól érzi magát, főleg ebben a waczak országban.
Nem baj.
Optimizmus rulez, addig, amíg a padlón nem landolok.
Szentháromság a köbön…
Karácsonyi előkészületek
… ami nálunk egyenlő a családi beépített atombomba robbanásával.
Nagyon sok dolog történt kis közösségünk belső köreiben, regényt tudnék vele megtölteni. Nem is pazarolok erre karaktert, inkább a jelenre koncentrálok.
Közeli barátaim mind tudják, hogy nevelőapám mekkora tapló bunkó volt az elmúlt időszakban. Ősszel űgy tűnt, vééégre valami pozitív változás történt nála, de most, hogy közeledik a karácsony, ami ugye a családi szeretet meg miegymás ünnepe, megint kitört belőle a vadállat.
Egyik legfőbb bizalmasom elmondása szerint szorult belém némi igazságérzet, így eléggé érzékenyen érint, hogy elkezdett a fater csesztetni. Tegye csak, hadd tegye, ha igaza van, de jogtalanul ítél engem, nem csak engem, hanem öcsémet is, édesanyámról nem is beszélve, akit rendszeresen hülyének néz. Beszól, és én fél órán keresztül káromkodok a lehető legszaftosabb szavakat összeválogatva, mert nem merek törtni-zúzni, pedig legszívesebben megtenném… a csontjait is széttörném. Porrá zúznám.
Ennyit a karácsonyról, amikor az a minimum, hogy egy kicsit is összetartunk… de neeem, neki az a legjobb, ha szétmegy a família. Gratulálok neki, előállította a saját szegénységi bizonyítványát. 